Az importtól az egész EU-ra kiterjedő disztribúcióig: hogyan építhető ki európai logisztikai központ Magyarországon?
Gyakorlati útmutató EU-n kívüli gyártók és befektetők számára
Az Európai Unión kívül működő gyártók és befektetők számára az európai piacra való belépés kihívást jelenthet, ha minden egyes vevői megrendelést külön kell egy harmadik országból kiszállítani. A vámeljárások, az importterhek, a hosszú szállítási idők és a változó logisztikai költségek megnehezíthetik a terjeszkedést és csökkenthetik a versenyképességet.
Egy magyarországi disztribúciós vállalkozás hatékonyabb alternatívát kínálhat. Ahelyett, hogy minden európai vevőt közvetlenül külföldről szolgálnának ki, a termékek nagyobb mennyiségben importálhatók Magyarországra, itt vámkezelhetők, helyben raktározhatók, majd innen teríthetők az Európai Unió egész területén működő vevők számára.
Ez a modell lehetővé teheti, hogy egy EU-n kívüli gyártó uniós importőrként és disztribútorként működjön, helyi készlettel, rövidebb szállítási idővel és az európai ügyfelek közvetlenebb elérésével. Emellett átláthatóbb működési keretet teremthet az áfa, a raktározás, a logisztika és az ügyfélkiszolgálás területén.
Önmagában azonban a cégalapítás és a raktárbérlés nem elegendő. A vámkezelést, az áfát, a termékmegfelelőséget, a készletgazdálkodást és az ügyletek dokumentálását egyetlen integrált rendszerként kell kialakítani.
Ez az útmutató bemutatja, hogyan működhet a gyakorlatban egy magyarországi logisztikai központ, milyen döntéseket kell meghozni az első szállítmány előtt, és milyen dokumentáció szükséges a struktúra megfelelő alátámasztásához.
- Hogyan működik a magyarországi disztribúciós központ modellje?
Az alapstruktúra viszonylag egyszerű.
Egy EU-n kívüli befektető létrehoz egy magyarországi vállalkozást, amely európai importőrként és disztribútorként működik. Az EU-n kívül gyártott termékeket Magyarországra szállítják, vám elé állítják, majd vagy szabad forgalomba bocsátják, vagy vámraktározási eljárás alá vonják.
A vámkezelést követően az árukat egy magyarországi raktárban tárolják. A magyar vállalkozás ezután magyarországi vagy más uniós tagállamokban működő vevőknek értékesíti azokat.
A legfontosabb kereskedelmi előny az, hogy a termékek nagyobb szállítmányokban lépnek be az EU-ba, ahelyett, hogy minden vevő számára külön-külön importálnák őket. Miután az árukat megfelelően szabad forgalomba bocsátották, általában nem szükséges új importvámeljárást lefolytatni pusztán azért, mert később Magyarországról egy másik uniós országba szállítják őket.
Ez lehetővé teszi, hogy a vállalkozás európai készletet tartson fenn, és gyorsabban teljesítse a megrendeléseket. Egyszerűsítheti a fuvarozás tervezését, kiszámíthatóbbá teheti a teljes bekerülési költséget, és uniós szerződéses partnert biztosíthat az ügyfelek számára.
Mindezek ellenére minden későbbi értékesítést továbbra is megfelelően kell kezelni áfaszempontból. A termékmegfelelőség, a fuvarozás igazolása és a jelentéstételi kötelezettségek az első import befejezését követően is relevánsak maradnak.
- Az importőrként eljáró vállalkozás kiválasztása
Az első fontos döntés annak meghatározása, hogy melyik jogalany fogja jogilag és gazdaságilag irányítani az európai működést.
Egy tipikus struktúrában a magyar vállalkozás megvásárolja a termékeket a tengerentúli gyártótól, importőrként szerepel a vámáru-nyilatkozatban, tulajdonolja a készletet, és értékesíti az árukat az európai ügyfeleknek.
Ez az összhang azért fontos, mert a kereskedelmi dokumentumoknak, a vámáru-nyilatkozatnak, a számviteli nyilvántartásoknak és az áfakezelésnek ugyanazt az üzleti valóságot kell tükrözniük.
Problémák merülhetnek fel, ha az ügylet különböző részeiben eltérő jogalanyok szerepelnek. Előfordulhat például, hogy a tengerentúli anyavállalat köti meg az adásvételi szerződést, a vámáru-nyilatkozat egy logisztikai szolgáltatót jelöl meg importőrként, miközben később a magyar leányvállalat kívánja levonni az importáfát.
Az ilyen konstrukciók nem feltétlenül lehetetlenek, de gondos tervezést igényelnek. Az importáfát levonni kívánó félnek általában igazolnia kell, hogy ő volt a releváns importőr vagy címzett, és hogy az importált árukat adóköteles üzleti tevékenységéhez használja fel.
Ezért még az első szállítmány gyártási országból történő elindítása előtt meg kell határozni, hogy a fuvarozás során ki tulajdonolja az árut, ki viseli a vám- és adóterheket, ki felel a termékmegfelelőségért, és ki fogja az importot követően értékesíteni a készletet.
A szerződésben alkalmazott Incoterms-feltételeknek támogatniuk kell ezt a struktúrát, nem pedig ellentmondaniuk annak.
- EORI-regisztráció és vámjogi képviselet
A magyar adószám vagy közösségi adószám önmagában nem jogosítja fel automatikusan a vállalkozást vámeljárások lefolytatására. EORI-számra is szükség van.
Az EORI az Economic Operators Registration and Identification rövidítése. Ez az azonosítószám, amelyet a vámhatóságok az Európai Unió egész területén használnak.
A magyar disztribúciós vállalkozásnak rendszerint EORI-számmal kell rendelkeznie ahhoz, hogy import- vagy exportnyilatkozatokat nyújtson be, vámtranziteljárást alkalmazzon, vagy bizonyos vámengedélyeket igényeljen.
A regisztrációt az első szállítmány elindulása előtt el kell végezni. Ha az igénylést csak az áruk megérkezése után indítják el, az raktározási költségeket, vámkezelési késedelmet és további adminisztrációt okozhat.
A legtöbb vállalkozás vámjogi képviselővel vagy szállítmányozóval dolgozik együtt. A képviselő meghatalmazásának terjedelmét egyértelműen dokumentálni kell.
A vállalkozásnak tisztában kell lennie azzal, hogy a vámügynök közvetlen vagy közvetett képviselet keretében jár-e el, mivel ez befolyásolhatja a vámtartozásért és a nyilatkozat helyességéért való felelősséget.
A tapasztalt vámügynök bevonása mellett is az importőr felelős azért, hogy helyes információkat szolgáltasson a termékről, annak értékéről, származásáról és a választott vámeljárásról.
A vámügynök benyújthatja a vámáru-nyilatkozatot, de az importőr és a gyártó megbízható adatai nélkül nem tudja biztonságosan meghatározni a helyes vámtarifaszámot vagy származást.
- A termék tarifális besorolása határozza meg az importkezelést
Minden importált terméket be kell sorolni az Európai Unió vámtarifája szerint.
A vámtarifaszám befolyásolja a vámtételt, az importkorlátozásokat, a vámkontingenseket, a dömpingellenes intézkedéseket és számos termékspecifikus kötelezettséget. Ezért közvetlen hatással lehet a disztribúciós modell jövedelmezőségére.
A szállító számláján szereplő rövid kereskedelmi megnevezés ritkán elegendő a pontos besoroláshoz. A vámkezelés függhet a termék anyagösszetételétől, funkciójától, műszaki jellemzőitől vagy rendeltetésétől.
Ezért a magyar importőrnek már a teljes bekerülési költség kiszámítása előtt részletes specifikációkat kell beszereznie. Szükség lehet műszaki rajzokra, katalógusokra, fényképekre, összetevőlistákra és az alkatrészekre vonatkozó információkra is.
Ha a besorolás bizonytalan, és annak pénzügyi következménye jelentős, a vállalkozás kötelező tarifális felvilágosítást kérhet. Ez hivatalos vámhatósági döntést biztosít egy konkrét termék tarifális besorolásáról.
A besorolást nem szabad puszta formalitásként kezelni, amelyet csak az áruk megérkezésekor végeznek el. Annak a kereskedelmi tervezési folyamat részét kell képeznie.
Egy alacsony vámtétel feltételezésével jövedelmezőnek tűnő üzleti modell lényegesen kevésbé lehet vonzó, ha a helyes besorolás magasabb vámtételt vagy dömpingellenes vámot eredményez.
- Vámérték és kapcsolt vállalkozások közötti árazás
Az importvámot rendszerint az áru vámértéke alapján számítják ki.
Sok esetben a kiindulópont az a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár, amelyet az Európai Unióba történő kivitel céljából értékesített termékekért fizetnek. A vámérték azonban további korrekciókat is igényelhet.
Az EU belépési pontjáig felmerülő fuvarozási és biztosítási költségeket, a csomagolási költségeket, bizonyos jutalékokat, jogdíjakat vagy a vevő által biztosított anyagokat hozzá kellhet számítani.
Ez különösen fontossá válik, ha a magyar importőr egy kapcsolt, EU-n kívüli gyártótól vásárol.
A vállalatcsoporton belüli árat befolyásolhatja a csoport transzferár-politikája, a vámértékelés és a társasági adózás azonban nem minden esetben azonos módon közelíti meg ugyanazt az árat.
Egy olyan transzferár-módszer, amelynek célja, hogy a magyar disztribútornál meghatározott nyereséghányad maradjon, vámjogi szempontból további vizsgálatot igényelhet.
Ezért az importőrnek meg kell őriznie a bejelentett vámérték kiszámítását alátámasztó dokumentumokat. Ide tartozhat a szállítói számla, a fuvardíjról szóló számla, a biztosítási dokumentáció, a licencszerződés és a belső értékelési kalkuláció.
A kapcsolt felek közötti ügyleteket a vámkezelés előtt kell felülvizsgálni, nem csak azt követően, hogy a vámhatóság megkérdőjelezte a bejelentett értéket.
- Az áruk származása
Az importált termékek származása sokkal többet befolyásol, mint a csomagoláson feltüntetett országot.
A származás hatással lehet a vámtételre, a preferenciális vámkezelésre, a dömpingellenes intézkedésekre, a szankciókra, a kontingensekre és a jelölési kötelezettségekre.
Két különböző származási fogalmat kell elkülöníteni.
Nem preferenciális származás
A nem preferenciális származás a termék gazdasági nemzetiségét határozza meg az általános vámpolitikai célok érdekében. Ha a gyártásban több ország vesz részt, ez gyakran attól függ, hogy hol történt az utolsó lényeges és gazdaságilag indokolt feldolgozás.
Preferenciális származás
A preferenciális származás azt határozza meg, hogy az áru jogosult-e csökkentett vagy nulla vámtételre valamely kereskedelmi megállapodás alapján.
A preferenciális elbánás nem alkalmazható pusztán azért, mert a szállító kijelenti, hogy az áru egy adott országból származik. A termékeknek teljesíteniük kell az alkalmazandó termékspecifikus származási szabályokat, és az importőrnek megfelelő származási igazolással kell rendelkeznie.
A magyar vállalkozásnak ezért minden származási nyilatkozatot ellenőriznie kell, mielőtt vámkedvezményt érvényesít. A helytelen származási igény további vámot, kamatot és bírságot eredményezhet.
A származást a Magyarországon tervezett későbbi feldolgozás során is figyelembe kell venni. A termék importálása, tárolása, átcsomagolása vagy átcímkézése rendszerint nem változtatja meg annak származását.
- Szabad forgalomba bocsátás vagy vámraktározás
A leggyakrabban alkalmazott importeljárás a szabad forgalomba bocsátás.
Ennek keretében benyújtják a vámáru-nyilatkozatot, rendezik az importvámot és az importáfát, az áruk pedig uniós vámjogi státuszt kapnak. A szabad forgalomba bocsátást követően rendszerint új importeljárás nélkül mozoghatnak az EU vámterületén belül.
Sok disztribúciós vállalkozás számára ez a legegyszerűbb struktúra, mivel a termékeket a megérkezést követően rövid időn belül európai vevőknek kívánják értékesíteni.
A vámraktározás megfelelőbb lehet, ha az árukat hosszabb ideig kívánják tárolni, ha a készlet egy részét később az EU-n kívülre újraexportálhatják, vagy ha a vállalkozás el kívánja halasztani az importterhek megfizetését.
A vámraktározási eljárás alá vont áruk vámfelügyelet alatt maradnak. Az importvám és az importáfa megfizetését rendszerint a szabad forgalomba bocsátás időpontjáig elhalasztják.
Ez javíthatja a cash flow-t, ugyanakkor részletesebb készletellenőrzést és a vámengedélyeknek való megfelelést igényel.
A vámraktározást nem szabad összekeverni a hagyományos kereskedelmi raktározással. A vámfelügyelet alatt álló árukat egyértelműen azonosítani és megfelelően nyilvántartani kell, továbbá el kell különíteni a már szabad forgalomba bocsátott áruktól.
Az azonnali szabad forgalomba bocsátás és a vámraktározás közötti választásnak a várható készletforgáson, a vevők elhelyezkedésén, az újraexportálási terveken és az adminisztratív kapacitáson kell alapulnia.
- Importvám és importáfa
Az importvám és az importáfa eltérő gazdasági hatással jár.
A vám rendszerint végleges költség. Elsősorban a tarifális besorolástól, a vámértéktől, a származástól és az alkalmazandó kereskedelempolitikai intézkedésektől függ.
Az importáfa levonható lehet, ha a magyar vállalkozás adóalany, és az importált árukat levonási jogot biztosító ügyletekhez használja fel.
A levonhatóság azonban nem jelenti azt, hogy az importáfa jelentéktelen. Jelentős cash-flow-igényt eredményezhet, különösen Magyarországon, ahol az általános áfakulcs 27%.
Egy nagy értékű készletet importáló vállalkozásnak jelentős áfaösszeget kellhet finanszíroznia, mielőtt azt a megfelelő áfaeljárásban levonhatná vagy visszaigényelhetné.
Ezért az alkalmazható elszámolási módszert és az esetleges vám- vagy áfaengedélyeket előzetesen felül kell vizsgálni.
A disztribúciós központ költségeinek kiszámításakor a vállalkozásnak külön kell választania a végleges importköltségeket a visszaigényelhető adóktól.
A vám, a fuvarozás, a raktározás, a vámügynöki díjak és a megfelelőségi költségek befolyásolhatják a végleges termékárrést. Az importáfa levonható lehet, de ettől még jelentős forgótőkét köthet le.
A reális teljes bekerülési költség kiszámítása elengedhetetlen az európai értékesítési ár meghatározása előtt.
- Magyarországi raktározás és készletellenőrzés
A vámkezelést követően az áruk egy magyarországi raktárba szállíthatók.
A raktárt üzemeltetheti maga a vállalkozás, vagy külső logisztikai, illetve fulfilment szolgáltató. Mindkét esetben a készletnyilvántartási rendszernek össze kell kapcsolnia az egyes importált tételeket a későbbi vevői értékesítésekkel.
A vállalkozásnak képesnek kell lennie arra, hogy a termék útját az eredeti szállítói számlától és vámáru-nyilatkozattól a raktári bevételezésen át a végső kiszállításig nyomon kövesse.
Ez nemcsak az áfa és a számvitel, hanem a termékbiztonság, a garanciális igények, a visszahívások és a piacfelügyeleti kötelezettségek miatt is fontos.
Adott esetben rögzíteni kell a tételszámokat, sorozatszámokat és készletmozgásokat. A vállalkozásnak meg kell különböztetnie a szabad forgalomban lévő árukat, a vámraktározás alatt álló készleteket, a visszaküldött termékeket, a sérült árukat és az újraexportálásra szánt termékeket.
Külső raktár igénybevétele nem ruház át minden felelősséget a logisztikai szolgáltatóra. A magyar vállalkozás továbbra is felelős azért, hogy számviteli és adónyilvántartásai a tényleges készletmozgásokat tükrözzék.
Különös figyelmet igényel, ha az árukat a magyarországi raktárból egy másik uniós tagállamban található raktárba szállítják.
Még külső vevő hiányában is áfaregisztrációs és jelentéstételi kötelezettséget keletkeztethet az adott országban, ha a vállalkozás saját áruit egy másik tagállamba mozgatja.
- Értékesítés magyarországi és más uniós vevők számára
Az importot követően a magyar vállalkozás belföldön vagy más tagállamok vevőinek értékesítheti a termékeket.
A magyarországi értékesítésekre általában a termékre vonatkozó magyar áfakulcs alkalmazandó.
A határon átnyúló B2B értékesítések adómentes közösségen belüli termékértékesítésnek minősülhetnek, ha a jogszabályi feltételek teljesülnek.
A vevőnek általában egy másik uniós tagállamban áfaalanyként nyilvántartásba vett személynek kell lennie, és az árut ténylegesen Magyarországról abba az országba kell szállítani. A magyar eladónak az ügyletet megfelelően be is kell jelentenie.
Az érvényes külföldi közösségi adószámot a magyar áfa nélküli számla kiállítása előtt ellenőrizni kell. Az ellenőrzés eredményét igazoló dokumentumot meg kell őrizni.
Az értékesítést megfelelően kell szerepeltetni a magyar áfabevallásban és az A60-as összesítő nyilatkozatban.
A magánszemélyeknek történő értékesítésekre más rendszer vonatkozik. A határon átnyúló B2C ügyleteknél a rendeltetési hely szerinti áfa és az OSS-rendszer válhat relevánssá.
A vállalkozásnak ezért a számlázást megelőzően meg kell határoznia a vevő státuszát. Önmagában egy külföldi cím nem indokolja a közösségen belüli B2B adómentesség alkalmazását.
- Annak igazolása, hogy az áru elhagyta Magyarországot
A vámkezelés azt igazolja, hogy az áruk beléptek az Európai Unióba. Azt azonban nem bizonyítja, hogy egy későbbi, Magyarországról másik tagállamba történő értékesítés áfamentességre jogosult.
A magyar eladónak külön kell bizonyítania, hogy az árukat Magyarországról egy másik uniós országba szállították.
A megfelelően kitöltött CMR fontos dokumentum, de kockázatos lehet kizárólag egyetlen bizonylatra támaszkodni. A legerősebb ügyleti dokumentáció rendszerint több, egymással összhangban álló bizonyítékot tartalmaz.
Ide tartozhat a fuvarozói számla, a fuvarmegrendelés, az aláírt szállítólevél, a vevő átvételi igazolása, a raktári dokumentáció vagy a nyomkövetési adatok.
Ha a fuvarozást a vevő szervezi, az eladónak kevesebb ellenőrzése van a dokumentáció felett. Ilyen esetben különösen fontossá válik a vevő nyilatkozata, amely igazolja az áru rendeltetési helyét és megérkezését.
A számlán, a szállítólevélen, a fuvarokmányon és a raktári nyilvántartásban feltüntetett adatoknak összhangban kell lenniük.
Ha a dokumentumokon szereplő mennyiség, rendeltetési hely, vevőazonosság vagy szállítási dátum eltér egymástól, az adóhatóság megkérdőjelezheti, hogy az ügylet a bevallott módon valósult-e meg.
A bizonyítékokat röviddel a kiszállítást követően össze kell gyűjteni. A fuvarozási dokumentáció évekkel későbbi, adóellenőrzés során történő rekonstruálása lényegesen nehezebb.
- A szabad forgalom nem jelent uniós származást
Az üzleti modell egyik legfontosabb félreértése a vámjogi státusz és a származás közötti különbséggel kapcsolatos.
Amikor egy terméket Magyarországon szabad forgalomba bocsátanak, uniós vámjogi státuszt kap. Ez lehetővé teszi, hogy ismételt importvámkezelés nélkül mozogjon az EU területén.
Ettől azonban nem válik automatikusan magyar vagy uniós származású termékké.
Egy Kínában gyártott termék nem lesz „Made in Hungary” pusztán azért, mert egy magyar vállalkozás importálta, Budapesten tárolta vagy egy magyar raktárból értékesítette.
Az egyszerű átcsomagolás, címkézés, válogatás vagy kisebb összeszerelés rendszerint nem elegendő a termék származásának megváltoztatásához.
A származás csak akkor változhat meg, ha az árut olyan lényeges feldolgozásnak vetik alá, amely megfelel az alkalmazandó vámszármazási szabályoknak.
Ez függhet a tarifális besorolás megváltozásától, a nem származó anyagok értékétől vagy egy meghatározott gyártási folyamat elvégzésétől.
A vállalkozásoknak különösen körültekintően kell eljárniuk az olyan marketingállításokkal, mint a „Made in the EU” vagy az „európai termék”. A kereskedelmi kommunikáció nem lehet ellentétes a tényleges vámszármazással.
Ezért a vállalkozás nyilvántartásaiban külön kell kezelni az uniós vámjogi státuszt és a származási országot.
- A termékmegfelelőség továbbra is külön kötelezettség
A vámkezelés nem igazolja, hogy a termék jogszerűen forgalmazható az Európai Unióban.
Az importált áruk értékesítése előtt a magyar importőrnek meg kell határoznia, hogy milyen termékbiztonsági, címkézési és megfelelőségi követelmények alkalmazandók.
A terméktől függően szükség lehet CE-jelölésre, műszaki dokumentációra, vizsgálatokra, EU-megfelelőségi nyilatkozatra, biztonsági figyelmeztetésekre, használati utasításra vagy az importőr adatainak feltüntetésére.
Az uniós importőrként eljáró magyar vállalkozást közvetlen jogi felelősség terhelheti a megfelelőség biztosításáért.
Nem támaszkodhat egyszerűen az EU-n kívüli gyártó nyilatkozatára arról, hogy a termék alkalmas az európai piacra.
Ha CE-jelölés szükséges, a vállalkozásnak ellenőriznie kell, hogy a megfelelő megfelelőségértékelési eljárást elvégezték-e, és rendelkezésre áll-e az azt alátámasztó műszaki dokumentáció.
Ha a CE-jelölés nem alkalmazandó, attól még más uniós vagy nemzeti termékszabályok vonatkozhatnak az árura.
A termékmegfelelőségi vizsgálatot még a szállítmány megrendelése előtt el kell végezni. Ha csak a megérkezés után derül ki, hogy a termék nem forgalmazható jogszerűen, az raktározási, átcímkézési, vizsgálati, visszaszállítási vagy megsemmisítési költségeket eredményezhet.
- Dokumentáció az importtól a végső kiszállításig
A dokumentációs rendszernek az árut a teljes ellátási láncon keresztül követnie kell.
Az importdokumentációnak tartalmaznia kell az adásvételi szerződést, a kereskedelmi számlát, a csomagolási listát, a fuvarokmányokat, a vámáru-nyilatkozatot, a vámérték-számítást, a tarifális besorolási dokumentumokat, a származási igazolást és a termékmegfelelőségi iratokat.
Amikor az áruk megérkeznek a magyarországi raktárba, a készletbevételezési nyilvántartásnak azonosítania kell az importált tételt és annak vámjogi státuszát.
Minden későbbi értékesítéshez meg kell őrizni a vevői megrendelést, az adószám-ellenőrzést, az értékesítési számlát, a szállítólevelet és a fuvarozási bizonyítékokat.
A számviteli nyilvántartásokat, a vámokmányokat, a raktári rendszert és az áfabevallásokat egymással egyeztethető módon kell vezetni.
A cél nem egyszerűen nagyszámú dokumentum összegyűjtése. A cél egyetlen következetes és ellenőrizhető történet kialakítása.
Egy független ellenőrnek képesnek kell lennie megállapítani, hogy honnan származtak a termékek, hogyan léptek be az EU-ba, hol tárolták őket, ki vásárolta meg azokat, és hogyan jutottak el a végső vevőhöz.
- Gyakori hibák
A disztribúciós központokkal kapcsolatos problémák jelentős része még azelőtt kialakul, hogy az áru megérkezne Magyarországra.
A vállalkozások helytelen vámtarifaszámot választhatnak, nem megfelelően alátámasztott származási nyilatkozatot fogadhatnak el, figyelmen kívül hagyhatnak dömpingellenes intézkedéseket, vagy olyan vállalati struktúrát alkalmazhatnak, amely nincs összhangban a vámáru-nyilatkozattal.
Az importot követően további kockázatok keletkezhetnek a gyenge készletellenőrzésből, az alá nem támasztott importáfa-levonásból vagy abból, hogy a vámkezelést tévesen a termékmegfelelőség bizonyítékaként kezelik.
Az EU-s értékesítéseknél a leggyakoribb hibák közé tartozik a vevő közösségi adószámának ellenőrzésének elmulasztása, a fuvarozás igazolása nélküli áfamentes számlázás, valamint a számlán és az A60-as nyilatkozatban eltérő adatok jelentése.
Szintén gyakori hiba annak feltételezése, hogy a Magyarországra importált áruk automatikusan európai származást szereznek.
E problémák többségét lényegesen könnyebb megelőzni, mint egy vám- vagy adóellenőrzés megindulása után kijavítani.
Hogyan támogatja a FirmaX a nemzetközi befektetőket?
Egy magyarországi logisztikai központ kialakítása többet igényel a cégalapításnál és a raktárhelyiség biztosításánál.
Az importőri struktúrának, a vámeljárásnak, az áfakezelésnek, a készletrendszernek és az értékesítési dokumentációnak már a kezdetektől összehangoltan kell működnie.
A FirmaX támogatja a nemzetközi befektetőket a magyarországi cégalapítás, az adó- és közösségi áfaregisztráció, az EORI-adminisztráció, a könyvelés, az áfamegfelelőség és az importfolyamat koordinálása területén.
Segítséget nyújtunk továbbá a közösségen belüli ügyletek felülvizsgálatában, a VIES-eljárásokban, a fuvarozási dokumentációs folyamatokban, a készletnyilvántartásban és a NAV-ellenőrzésekre való felkészülésben.
Egy megfelelően kialakított magyar vállalkozás hatékony híddá válhat egy EU-n kívüli gyártási bázis és az európai ügyfelek között.
A valódi előny a megbízható importfolyamat, az ellenőrzött európai készlet, a helyes áfakezelés, a termékmegfelelőség és a megfelelően dokumentált uniós disztribúció együtteséből származik.
